Az oltóanyaguk szerint a tűzoltó készülékek hat csoportba sorolhatók, bár már csak öt félét gyártanak és forgalmaznak, mert ugyan a halon nagyon jó töltőgáz, de nagy az ózonpajzs károsító hatása. Legismertebb és leggyakrabban alkalmazott tűzoltó készülék a porral oltó – a készüléken P-vel jelölik.
A habbal oltókból kétféle van a könnyűhabbal és a nehézhabbal oltó. Jelölésük HK és HN. Ha V jelet lát a készüléken az víz töltetű és ha CO2 a jelölés, akkor az széndioxid töltetű. A tűzoltó készüléken megjelölik a hajtóanyagot is, ami kétféle lehet CO2 vagy N2 nitrogén.
Ha hajtóanyag jelölése után egy kis „s” betű van az azt jelenti, hogy jelenti, hogy a hajtóanyag az oltóanyaggal egy tartályban található. Az ilyen tűzoltó készüléket „belenyomott hajtógázas” készüléknek nevezik és egyben azt is jelenti, hogy maga az oltóanyagtartály nyomás alatt van, ami általában 14 bar.
Ezeken a készülékeken van egy nyomásmérő is, ami használat közben is mutatja a készülékben a nyomás változását. A másik típusú tűzoltó készüléknél a hajtógáz külön palackban található vagy az oltóanyag tartályban vagy azon kívül. Természetesen még vannak jelzések a tűzoltó készülékeken arra nézve is, hogy mekkora tűzre használható, de valószínű egy valós kezdődő tűz esetén senki nem a címkén található adatokat fogja böngészni, hanem használni fogja, ehhez azonban mindenképpen tisztában kell lennie a tűzoltó készülék használatával.