A magyar nép rendkívül sok hagyománnyal rendelkezik. Minden évszakban számtalan különböző kisebb-nagyobb hagyomány létezik, aminek egy részét ma is gyakorolják. Rengeteg eltűnt az idő folyamán, másokat pedig ma is előszeretettel elővesznek. A tél annak ellenére, hogy egy hideg évszak, az egyik legmozgalmasabb ilyen tekintetben. Huszonkét fontosabb napot számlálunk a hideg évszakban, amelyek mindegyikéhez a népszokások rengetege kötődik. Vannak olyanok, amelyeket csak egy adott kisebb közösségen belül ünnepelnek, de olyanok is, amelyeket a magyarság a világ minden táján szívesen gyakorol.
Az egyik legfontosabb téli népszokás az Advent, ami a karácsonyi várakozás négy hétben foglal helyet, a magyar hagyományvilágban már hosszú idő óta a Szent Andrást követő vasárnappal veszi kezdetét. Régebben tilos volt mindenféle mulatság, lakodalom vagy keresztelő, de még a disznóvágást is megoldották korábban. December 4-én, Borbála napjához is a népszokások számos változata kötődik már évszázadok óta a magyar nyelvterületen. Ezen a napon tilos volt varrni, söprögetni vagy fonni, helyette a nők inkább tollat fosztottak, a férfiak pedig újbort fejtettek, vagy épp búzát csíráztak.
Ezek mellett más népszokásokkal is találkozunk ezen a napon, amelyeknek még jelenleg is fontos szerepük van a magyar néphagyományban. Miklós napja december 6-ra esik, azonban a Mikulás, vagy a krampusz alakja újabb keletű népszokás. Korábban számos álarcokkal kapcsolatos szokás volt népszerű ezen a napon. A „miklósolás” a középkortól mindenhol elterjedt volt a keresztény Európa területén.