Karácsony után sincs vége a népszokásoknak, hiszen István, valamint János napjához is számos érdekesség kötődik (december 26. és 27.). A szentek napjaihoz leginkább gyógyító szokások kapcsolódtak, főleg János napján volt népszerű rengeteg ilyen népszokás. Ilyenkor szenteltek például bort a templomban, ami orvosságként szolgálhatott a következő év bármelyik napján. December 28-án az aprószentekkel kapcsolatos hagyományokról kell szót ejteni, mivel számos szokás volt a korbáccsal kapcsolatos, amellyel a betegségeket űzték el, leginkább a kelésekre fektettek nagy hangsúlyt ilyenkor.

Egyes területeken ez a nap a legényavatással is szorosan összekapcsolódott. December 31-én természetesen a Szilveszter napi népszokások voltak elterjedtek, de korábban is leginkább a zajongásról szólt az év utolsó napja, amit régen kongózásnak hívtak. Ez a zajongás elzavarta a bajt az év utolsó pillanataiból, ahogyan az újévből is. A következő napon, vagyis január 1-én Máriának szentelték a napot a vallásos magyarok, akit különös tisztelet övezett mindig is a magyar hitvilágban. A regölés is egy érdekes magyar szokás, amire az év első napján került sor.

Vízkeresztkor, vagyis január 6-án is a népszokások számos változata létezett a magyar nyelvterületen, a legfontosabb feladat ezen a napon a házak megáldása volt. Leginkább a Háromkirályok látogatásaként tisztelte ezt a napot a magyarság, és ehhez a motívumhoz szintén kapcsolódik számos szokás. Ezen a napon a gyermekek beöltöztek királyoknak, majd egy csillaggal a kezükben énekteltek ünnepi énekeket, cserébe pedig alamizsnát kaptak.