Március 18-21 között a Sándor, József és Benedek napi népszokásokon volt a hangsúly. Számos szokás és hiedelem kapcsolódik ezekhez a napokhoz. Vannak olyanok, amelyeket minden magyarlakta területen ismertek, mások pedig csak egyes helyekre voltak jellemzőek. Ezek a napok azért annyira fontosak a népi hiedelemvilágban, mert a nép ezeket a napokat a tavasz végső győzelmének tartotta. Vége a télnek, kezdődhet az árpa és a zab vetése. József napja kiemelkedik ezek közül, hiszen ekkor kezdenek el dalolni a madarak, ekkor indul meg a természet igazán.
Kiosztja nekik a sípokat ezen a napon Szent József, de az első szántás, valamint az év első nagyobb vására is ehhez a naphoz kötődik. Március 25-én rengeteg szokás kapcsolódott a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez. Ez a termékenység nagy ünnepe, Krisztus fogantatásával kapcsolják össze ezt a napot. Már ez a szép név is jelzi a legfontosabb szokást, vagyis a gazdák ezen a napon oldották a kisfákat abban a reménységben, hogy a termés a Máriáéhoz hasonló gazdagságú lesz. Nem mindig kezdhették el a metszést a fagy miatt, de jelképes vágásokat így is ejtettek.
Virágvasárnaphoz is számos népszokás fűződik. A húsvét előtti utolsó vasárnap jelentősége kettős volt, az egyik egyházi, amit még ma is gyakorolnak, de a világinak már csak egy újraélesztett változata ismert. Egyházi berkekben Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepli, ezt a hívek évről évre eljátszották barkákkal és díszes jelmezekkel. Előző napon a gyermekek gyűjtötték a már virágba borult barkát.